by lucia

Minden kép négy sarkára fel fogok ragasztani négy fogat, mintha valami nagy szörny mindent be akarna kapni. Meg is csinálom ezt a szörnyet és mindent be fog kapni, de észre sem vesszük majd, minden menni fog ugyanúgy, csak a nagy szörny hasában. Csak páran fogjuk tudni, hogy ez a világ már nem az a világ, hogy egy nagy szörny csücsül a világunkon és az ő hasában vagyunk mind. Aztán írok egy blogbejegyzést, ami arról szól, hogy egy nagy szörny hasában csücsül a világ és még csak nem is tudja, és mindenki nagyon megrémül majd és mindenki elkezd imádkozni majd, de isten nem fogja hallani, mert őt nem kapta be a szörny, ezért nem változik majd semmi. Sokan elkezdik imádni a nagy szörnyet és a szent bélbolyhokhoz fognak imádkozni, meg a szent hasnyálmirigyhez és a szent finghoz. A világ összes táplálkozástudósa összegyűl egy nagy konferencián, hogy kitalálják, vajon milyen gyors lehet a szörny emésztése, és kiadják a Szörnyjelentést, ami egy csomó fontos megállapítást tartalmaz a szönyemésztést illetően, de nagyjából senkit sem érdekel.
Aztán én rájövök. Lemegyek, megfogok egy jó nagy követ és elkezdem ütemesen rángatni. Eleinte mindenki hülyének néz, de aztán rájönnek, hogy tényleg, ez a jó ötlet. Eeeggy, keeeetttőő. Szép, lassan, ütemesen elkezdjük rángatni a világot jobbra és balra. Lassan-lassan érezni lehet, hogy megmozdul. Egyre többen jönnek segíteni. Jobbra, balra. Egyre nagyobb az ingás. A világ táplálkozástudósai arról cikkeznek, hogy vajon mekkora ingás kell ahhoz, hogy a szörnynek felkavarodjon a gyomra, de nem értenek egyet. Mindenesetre páran lejönnek és ők is beszállnak a világot ingató rángatásba. Ingatófesztiválokat szerveznek, ahol zenére rángatják a földet, és ingatóklubok alakulnak, ahol a munkaidő után lehet csoportosan rángatni a világot. Sokan tengeribetegek, és a tengerparti helyeken nagy gondokat okoz, hogy lotyog az óceán, de mindenki úgy érzi, van esély.
Egyre nagyobb az amplitúdó, egyre hosszabban leng ki a világ, és mi csak hintáztatjuk, és kiabál most már mindenki amikor kileng és visszaindul minden. És egyszercsak halljuk, hogy blöá. De nagyon hangosan, úgy, hogy BLÖÁ! Ez annak a hangja, hogy a szörny kihányta az egész világot, a galaxisokat, a napokat, a naprendszereket, a rengeteg ufóbolygót, mindent. És mi ott ülünk és lihegünk és mindenki örül. Pár napig még úgy köszönnek az emberek, hogy BLÖÁ, és mindenki integet mindenkinek, aki szembebiciklizik az utcán, de aztán ez a csoda is csak három napig tart és minden megy tovább.

Advertisements