by lucia

Nekünk van a születésnapunk, de az ajándékot te kapod, most csupán féláron, nettó negyven százalékos kedvezménnyel, csillag, bruttó ötven egyes üzletekben. Már megittam két kávét, jól vagyok kösz, bocs, hogy az előbb elaludtam, miközben beszéltél hozzám, tudom, a lányod is el szokott, a múltkor is Bora-Borán, amikor voltatok februárban. Sütött a nap! Igen, annak idején az egyetemen nekem is volt ilyen jegyzetem, minden második szó vége egy hosszú vonal lefelé, de azért sajnálom. Ez nagyon jó ez a kávégép, imádom, én is fogok venni egyet, márt kinéztem, két nap alatt szállítják, kicsit drága, nyolcszáznegyven euró, de most le van értékelve hétszázhatvanra, vagyis ötvenkilenckilencvenre. Igen a tízcentesek, nekem is mindig ott csörögnek két-három hónapokat a pénztárcámba mielőtt visszaindulnék mindig Toszkánába. Na ott van finom kávé! És a világ legszebb biciklijei. Nézem az interneten a múltkor és megláttam a sajátomat, valahol lefényképezték kikötve és felrakták, azért kicsit büszke voltam, de nem érdekes. A múltkor is vásárolni voltunk Bécsben. Na ott is finom a kávé. Igen, össze se lehet hasonlítani, de az a békebeli hangulat! Igen, egyszer egy fűpipa boltban Bécsben bejött egy anya a tizenkét éves gyermekével és megvette neki a legdrágább bongot, tudod, az a nagy üveg vízipipa. Igen, én sem évek óta, bár a múltkor Londonban egy dizájner pólóboltban csináltak az eladók egy olyan trombitát. Szóval bocs, hogy elaludtam a mítingen, nem kizárt, hogy most is alszom, elnézést, kimegyek, muszáj most mert hányni kell, kakilni már voltam. Bocs.

Advertisements