by lucia

“- Kedves Test, elnézést, de khm, felkérhetem?
– Hát kedves Lélek, nem tudok józan ellenérvet sorakoztatni ön ellen, hacsak azt nem, hogy nem szerepel a táncrendemben.
– Gyönyörű Test kisasszony, csókolom kecses kisztihandját, szerintem eme csekélység könnyen áthidalható. Vagy nem foglalkozik vele, vagy felvesz ebben az azonnyomban.
– Na de Lélek úr, önt fűti valami szenvedély. Meg ne fázzon aztán, ha egy hűvösebb pillanat a balkonon találná!
– Nem a szenvedély fűt, hanem az ön becses kecse! Csecse becse, ugye, hogy haddnemondjam.
– Na jó. Lélek, meggyőzött! Ropok magávak! De mondja csak Lelkecském, maga tud egyáltalán táncolni? Nem fog a lábamra lépni?
– Bah! Összhangunk több lesz, mint hibátlan kisasszony!”

Szóval pár hónapig gyűjtöttem táncokat, mint valami néprajztudós és vágtam belőle filmet. Arról szól, hogy az embereknek hogyan lötyög a testük a lelkükön. Szerintem vicces.

 

Advertisements