by lucia

Sötétek a lámpák, például az a baj. Meg kell vakulni mellettük. Meg hogy benne vannak a tévében. Nem lehet látni a bemondó arcát. Nem lehet látni tőlük a legújabb riportot, lemaradok a facebook hírekről, pedig egy fontos kommentot várok, és még a Joli se küldte el a lájkokat, amikkel tartozik. Apa, csinálj már valamit az antennával, olyan sistergősen jött a múltkor is be a csehszlovák kettesen az emailem, pedig olyan szép tájak voltak, a Magdi válogatta és zene is volt alatta, mondta utána telefonon, két órát szenvedett vele, hogy egyszerre legyen vége a szlájdsónak és a Ricsárd Klédermannak. Kéne apa nekünk is egy rendes tányérantenna, lehetne nézni a receptműsort miközben magozom a kajszit, te meg vagdosod a kovászolni való uborkát, a jamieoliver pont có, pont uk. A harmincnyolcason jön. Meg például a negyvenkettesre beállíthatnánk a szkájpot, lehetne nézni a Bandit a kollégiumban, a múltkor is hogy bejött az alsógatyás fiú a képbe. Távirányító is kéne, hogy rögtön válthassunk az ötvenegyesre, az időkép pont hura, ott fönt van a Kékestető kamerája, pont olyan minden, mint a nászútunkon volt.