by lucia

Feküdt betegen heteken át. Aztán mentővel elvitték a kórházba, de a két gyereket még az sem rémisztette meg, hogy meghalhat. Már mindketten elég nagyok voltak ahhoz, hogy minden iránt közönyösek legyenek.
Lehet, hogy ez meghal? Így merült fel bennük az anyjuk, hogy ez. Valószínűleg a közöny volt az, ami megvédte azt a kis maradék gyereket, ami még bennük volt azután, hogy a majdnem tíz évet töltöttek el úgy, hogy az ivás, a verekedés és az ordítozás körül forgott minden érzésük.
Aztán meggyógyult persze, de nem maradhatott nő tovább. Vagyis végülis meghalt bizonyos értelemben. Feküdt a kórházban, mellette, a szomszéd ágyon egy sovány, fiatal nő. Még négy öregasszony volt a szobában. Már tudott viccelni, nevettek az ágya körül. Aztán, mire kikerült, a fiatal nőt elvitték, mert ő tényleg meghalt. Mondta a gyerekeknek meg a nevelőapjuknak szörnyülködve, hogy huszonnyolc éves volt! Három hónap alatt elvitte! A nagyobbik meg életében először arra gondolt, hogy tökre nem fontos a halál.

Advertisements