by lucia

A fejemben forgatás van, nehéz és drága háromdés produkció. Dokustílű dráma, realisztikusan megoldott durva real time CGI-jal, minimális utómunkával. A rendező sokat imprózik, erről ismert – a producerek rémálma. Az operatőr folyamatosan ötletszerűen zúmol és svenkkel. Rough cut előtt a vágó mindig szitkozódva irtja a különböző, történet szempontjából irreleváns női szereplőket, akik 30-40 kocka erejéig felkerülnek a nyersanyagra. Mégis mindenki tudja, hogy kurvajó lesz a cucc, ezt el is mondják egymásnak rendszeresen. Főleg amikor kijönnek a fejemből cigizni, és a műanyagpoharas kávéval nézelődnek a vállamról. Aztán visszamennek, a cateringes küld egy sms-t a csávójának, hogy még pár óra, csak összedobja a délutáni gyümölcssalit a stábnak, a másodoperatőr asszisztense egy puha ronggyal áttörli a szemeimet belülről, a fókuszpuller lézerrel leméri a távolságot az orromtól, a gyártásvezető szól, hogy felvétel, én mondom, hogy forog, mire jön a tessék, és a járókelők, az autók, a felhők, a nap, a macskák, a madarak, a kondenzcsíkhúzó repzik mind átélnek, sóhajtanak, és indulnak tovább.

Advertisements