zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: February, 2011

by lucia

Erre a képernyőre írok, a mögötte levő nagyobbikban meg nézegethetném magam közben, ha nem zavarna, hogy olyan hülyén áll a fejemen a két nagy, gömbölyű fejhallgatófél. Így azonban az ablakon túli világ tükröződését nézegetem, ami a jobb oldali fejhallgatófél mellett van.
Arra gondolok, hogy az Andika, akinek a legutóbbi síelésen elszakadt a térde, vajon mit nézegetett miben egész nap Schladmingban a kórházban. Ha bármikor síelhetnék, akkor biztos nagyon ritkán síelnék, vagy nem síelnék egyáltalán mert megunnám. Kell ez itt, hogy nem mehetek sehova csak nézegethetem a kint tükörképét. Azért kell, hogy akarjak síelni, meg esténként meg reggelente úszni, meg futni járni, meg lemenni a tengerre, meg blogot írni, meg olvasni, meg aludni, meg a gyerekkel lenni, meg biciklizni meg elutatzni valahova.

by lucia

Ma már hatvanéves nők csöcsöeit nézem egy retró szexképen, aztán lépek tovább, közben ömlik be rám a hideg. A kutya bóbiskol, nem is tudja, mi minden történik a gépemen. A szomszéd ház teteje sosem ilyen tiszta mint most, hogy ráfagyott a hó. Reggel néztem hogy hullik a sok kő Kairóban és arra gondoltam, ha bringáznának ott is sokan, sokkal több lenne a sisak. Ott a nyár olyan szar, mint itt a tél a bringásoknak gondolom. Tegnap volt pár percem zsebredugott kézzel gyalogolni az utcán. Zenét hallgattam közben. Egy vékonyhangú csávó arról énekelt, hogy egy vastag szemöldökű nő örökké tartó fényt világít az életébe. Aztán szembejött egy hatvanéves nő és arra gondoltam, vajon lefényképezték-e a csöcseit amikor húsz volt. Biztos nem. Azt is hogy kihagyta.

by lucia

Volt egyszer egy ég. Néha felhős, néha kék. Két gazdája volt, a nap és a hold.