by lucia

Egyszer egy lakótelepen egy ablakból néztem a szembeház egyik erkélyét vasárnap délután. Egy idősebb férfi és egy fiatal nő voltak ott. A nő egy lepedőbe volt öltözve, a férfin talán nadrág volt. A nő tetszett nekem így messziről, mondjuk akkoriban minden nő tetszett nekem. Arra gondoltam, hogy ez egy kölcsönkapott lakás. Vajon kinek hazudnak ők erről a délutánról? És mit? Milyen lenne, ha valahol összegyűlnének az ember hazugságai, mint valami asztráltestű sárkányok? Valahol a világ egy másik részén gyűlnének, de ezek a sárkányok soha nem pusztulnának el. És a világ teli lenne hazugságokkal, ott lebegnének a sárkányok mindenhol rózsaszínen, kéken, meg zölden, nem bántanának senkit sem, de ha egyszer valaki, a világ másik végéről véletlenül olyan helyre kerülne, ahol az ő sárkányai vannak, akkor a sárkányok berepülnének a száján, és ő egy kicsit puffadna, aztán szétrobbanna ezernyi apró kis cafatra.

Advertisements