by lucia

Gyalogolok a munkahelyem felé majd holnap. Aztán buszra szállok és minden megállónál nézem, hogy felszállnak-e ellenőrök. Ha felszállnak, én leszállok majd és arra gondolok, hogy hívok egy taxit, de aztán meggondolom magam, mert néha kell ez a lassúság és gyalogolok egy megállónyit, aztán felszállok a következőre, de egy megállóval később újra felszállnak majd az ellenőrök.
Onnan lehet tudni, hogy kik az ellenőrök, hogy az ellenőrök egymás mellett szoktak állni és beszélgetni szoktak a megállóban, de ha megjön a busz, akkor két külön ajtón szállnak fel, mintha nem is ismernék egymást.
András a férfi, de egész életében mindig, mindenki csak Bandinak hívta. Ősz szakálla van és szemüveges. Akkor volt életében a legboldogabb, amikor az első feleségével, még az esküvőjük előtt, egy kölcsönkért autóval elmentek a tengerpartra és a második este kézenfogva sétáltak a partmenti kanyargós, keskeny járdán és messziről hallatszott a zene a diszkóból, a közelükben meg halkan locsogott a tenger. A következő évben kitört a háború a tengernél és Andrásnak azóta nem sikerült újra elmenni oda.
A nő Nóra. Nóra életének legboldogabb pillanata még hátravan.
Ahogy majd leszállok, amikor ők felszállnak, még nézem, hogyan veszik elő a karszalagjukat.

Advertisements