by lucia

Gizella olyan lassan megy reggel felfelé az utcán, mintha egy hegytetőre érne fel. Ha messzire kéne gyalogolnia, minden nap sokat, akkor biztos belejönne lassan és meg is szeretné. Furcsa ez, hogy mennyire nem tudják az emberek azokat a dolgokat amiket nem tudnak.
Gizella egy hete gyalogol. Már nem fáj neki, már szinte alig tudatos a gyaloglásra. Lassan kezd a haladásra tudatossá válni. Arra, ahogy változik a táj. Ahogy az egyik nap lát valamit, a másik nap meg rajta gyalogol azon a valamin. Meg is nyugodott Gizella szépen. Nem remeg és nem kapkod.

Advertisements