by lucia

Van egy férfi, ül az uszodában az ötözőben és befejezi a hívást a nőjével és a lelkére köti, hogy el ne felejtsd kitörölni, és ő is kitörli a hívást. Ő nem fog lebukni sose, ez a nő is az ő kis titka marad örökre, amíg a világ világ, amíg ki nem rúgja a nőt, mire a nő riposztozik, hogy az ő kedvéért hozta meg ezt a döntést a férfi, hogy ő ezt amúgy sem bírta volna tovább és különben is, a férfi nem ezt ígérte és unja már a titkolózást, unja már az egészet úgy, ahogy van. Miért kell ezt csinálni egyáltalán, miért, miért, miért?, mikor ő mindent megtett, nem csak szexuálisan, persze úgy is, fogad, hogy a férfit még így senki, sehogy, a felesége biztosan nem a nyolcvan kilójával, ne keverjük ebbe bele az Angélát, mondja a férfi, neki ehhez az egészhez semmi köze, senkinek semmihez semmi köze, így a nő, senkinek semmihez, semmi, kit érdekel ez az egész egyáltalán. És csönd lesz. Hosszú csönd. Na menj a picsába, mondja a nő halkan. És a férfi nem szól semmit, csak fogja a laptoptáskáját és a kocsikulcsát és kimegy a panellakás ajtaján, és ahogy áll a pirosra festett liftben, ami tele van karcolva és firkálva és elolvassa a Gouranga matricát, amire valaki vastag filccel ráírta, hogy
kurva
anyád,
és előveszi a mobilját, és felhívja az új nőjét és megbeszélik, hogy fél óra múlva felmegy, és aztán szól neki, hogy el ne felejtsd kitörölni, és kitörli ő is gondosan.

Advertisements