by lucia

Cseréljük az arcát, nem? Hát akkor nincs gond. A keze helyére is beraktuk a múltkor az izét, nem? Simán megcsinálok bármit fotosopban, nem úgy, mint a pultban, amikor lejött az a pesti nő és elmagyarázta nekem, hogy mi az a presszó makkiátó, nem mintha tudtam volna, vagy érdekelt volna, de attól még szarul esett, megmondom, nem is csoda, hogy tele lett a tököm azzal az egésszel, mennyivel jobb már itt ülni és kicserélni ennek a luvnyának az arcát, pont az a nő, aki a presszó makkiátót kérte, ami miatt kirúgott a főnök. Most direkt lassan bontom az arcát annak a ribancnak, először barnára és fehérre pixellállom, mint a presszó makkiátója színe, aztán megyek neki a radír eszközzel és lefolyatom az összebarnázott szemét az állára, nem tovább, mert a főnök azt mondta, hogy a csöcsei úgy jók, ahogy vannak. És aztán bekopizok egy arcot a pofája helyére, és eltűnik a presszó makkiátójával együtt örökre, csak a tökéletes csöcsei és az íves dereka, az marad, de az nem érdekel senkit.

Advertisements