by lucia

Egy férfin nyitunk, ahogy tesz-vesz a konyhában. Bekapcsolja a Kossuth rádiót, felteszi a kotyogóst, iszik egy huzatot a páleszből, letör egy sarkot egy darab száraz kenyérből, talál hozzá valami régi sajtot a hűtőben és kitölti a lefőtt kávét. Hideg, reggeli fény van.
Fehér, repedt csempék, sárgás linóleum, régimódi gáztűzhely, öreg, koszos hűtő, meglepően sárga fénnyel, ha kinyitják. Öreg, zsírmocskos kétkazettás Sanyo szól a Kossuthtal.
A csávó a kávéval ajtót nyit és kilép a gangra. Sok fény. Cigi, kávé. Látjuk a gang túloldaláról is, ahogy szív, kortyol, hamuzik. Lóg az atlétája alatt a mackóalsó. Aztán keményen, régvolt fiatalkorú rakendrollossággal elpöcköli a csikket. Felnéz az égre. Hunyorog a fénybe.
Bemegy a lakásba. El a konyha mellett, a nagyszobába. Villog  tévé, van benne adás, de nincs rajta a hang. Reggeli műsor. Fotel felborulva, könvek leszórva, asztalon üvegek, poharak. Megtalálja a telefonját a kanapé mellett. Felveszi, nézi és nyomkodja. Közben lassan odalépked a fürdőszoba ajtajához.
– Haló? Rendőrség? Bejelentést szeretnék tenni.
A kamera követi a tekintetét. A felesége a fregoli csigájára van felakasztva. Nyaka furán megnyúlt. Hálóingén elöl fura folt.

Advertisements