by lucia

Azt gondolta, sima ügy lesz. Kilencven kilométert biciklizett már. Utána meg majd csak lesz valami. Nem is volt gond, csak nagyon nyomta az ülés. Rossz döntés volt a párnázatlan futónadrág, hiába szellőzik, így jobb, mint a kerékpáros.
Hatvan kilométer után olyan volt, mintha az ülés a húsába mélyedne, mintha tulajdonképpen az alsóteste része lenne.
Máshogy:
Sima ügy lészen, gondolám. Kilenczven kilo-méter nem nagy ügy, a másik kilenczven meg majd csak lészen valahogy. Csak hát az ülésen eső ülés nem jutott eszembe, mikoron magamra vevém futónadrágom, melynek ülepéből bizony hiányozott az spongya, mely bicziklis alsó ruhám oly kényelmessé, ámbátor kellemetlenül meleggé tette. Így ülésem lassan egyre mélyebbre hatolt altestem húsába, s szinte szipogva gennyedző seb érzetét adta néki.
Máshogy:
Így simán le tudtam volna nyomni a kilencvenet, kurvasokszor megvolt már, a többit meg csak kibírom, gondoltam, de az ülés úgy szétbaszta a picsám, hogy majd beszartam. Ilyen kurva meleg volt, ezért a szellőzős futógatyámat vettem fel, aminek nincs ilyen párnázás a seggrészénél. Hiba volt. Olyan volt egy idő után, mintha egy ilyen kemény, műanyag üléssel kúrnának alulról.
Máshogy:
Hatodik fejezet, melyben hősünk nem tart a távolságtól, mert bízik tapasztalataiban, s úgy gondolja, az út többi része sem fog gondot jelenti neki. Az ülés viszont kifog rajta, amitől alaposan megbánja, hogy a melegre való tekintettel a szellős, viszont párnázatlan futónadrágot vette fel a párnás kerékpáros helyett. Hatvan kilométerrel az indulás után, hősünk már úgy érzi, nem ő ül az az ülésen, hanem az ülés ül alfelében.

Azt gondolta, sima ügy lesz. Kilencven kilométert biciklizett már. Utána meg majd csak lesz valami. Nem is volt gond, csak nagyon nyomta az ülés. Rossz döntés volt a párnázatlan futónadrág, hiába szellőzik, így jobb, mint a kerékpáros.Hatvan kilométer után olyan volt, mintha az ülés a húsába mélyedne, mintha tulajdonképpen az alsóteste része lenne.

Sima ügy lészen, gondolám. Kilenczven kilo-méter nem nagy ügy, a másik kilenczven meg majd csak lészen valahogy. Csak hát az ülésen eső ülés nem jutott eszembe, mikoron magamra vevém futónadrágom, melynek ülepéből bizony hiányozott az spongya, mely bicziklis alsó ruhám oly kényelmessé, ámbátor kellemetlenül meleggé tette. Így ülésem lassan egyre mélyebbre hatolt altestem húsába, s szinte szipogva gennyedző seb érzetét adta néki.

Így simán le tudtam volna nyomni a kilencvenet, kurvasokszor megvolt már, a többit meg csak kibírom, gondoltam, de az ülés úgy szétbaszta a picsám, hogy majd beszartam. Ilyen kurva meleg volt, ezért a szellőzős futógatyámat vettem fel, aminek nincs ilyen párnázás a seggrészénél. Hiba volt. Olyan volt egy idő után, mintha egy ilyen kemény, műanyag üléssel kúrnának alulról.

Hatodik fejezet, melyben hősünk nem tart a távolságtól, mert bízik tapasztalataiban, s úgy gondolja, az út többi része sem fog gondot jelenti neki. Az ülés viszont kifog rajta, amitől alaposan megbánja, hogy a melegre való tekintettel a szellős, viszont párnázatlan futónadrágot vette fel a párnás kerékpáros helyett. Hatvan kilométerrel az indulás után, hősünk már úgy érzi, nem ő ül az az ülésen, hanem az ülés ül alfelében.

Advertisements