by lucia

Van egy néni, aki palacsintát árul cégeknél. Feljár helyekre és kétszáz forintért ad egy palacsintát délelőtt tizenegy körül. Ma is jött ide árulni a palacsintát. Kedves néni, de azon kívül, hogy csókolom, egy diósat kérek, nem nagyon kommunikáltunk vele semmit. Ma ott ülünk a recepciónál, néni megérkezik, ránknéz miközben pakolja ki a palacsintákat, és azt mondja: Ma voltam a Krisztiánnál és a Gábornál – ők ketten december óta egy másik helyen dolgoznak, azelőtt együtt dolgoztunk hárman. Oda is járok, az ő cégükbe. És hogy vannak, tessék mondani – mondom. Jól. Hát a Gábor most síel, így a Krisztián egyedül van, de jól van azért.
Aztán csak nézek, milyen kicsi a világ.

Advertisements