by lucia

Most Omárral, egy apjaészt, anyjamarokkói, marokkóban angoliskolábajárt, Németországban sokatélt, és Nicholasszal, egy apjaoroszzsidó, anyjanemtudommilyenkatolikus, jelenleg queensi, gyerekkorát egy indianai farmontöltött csávóval dolgozom együtt. Közös lakást bérel nekik a cég. A legenyhébb vicc, amit megengedek magamnak az, hogy “esténként otthon nem csináltok néha olyat, hogy Omár öltözik zsidónak, és Nicholas arabnak?” Vagy tegnap, miután kifizette az ebédemet, a bankkártyámat elővéve mondom Nicholasnak, hogy ha letolja a gatyáját, és idetartja a kártyalehúzóját, rögtön meg is adom a pénzét, mire így szól: zsidó vagyok, a seggem minden kártyát elfogad.
Ilyenkor érzem azt, mennyire jó lett volna nem ide születni, ebbe a ragacsos, piszkos zsidózó cigányozó, irigy, ostoba országba. Ami mellesleg a hazám és mindennél jobban szeretem és egy percig sem tudnék máshol élni.

Advertisements