by lucia

Minden reggel gyalogolok a munkába. Hallgatom, hogy húz el mellettem a villamos. Van egy kanyar valahol a hegyoldalban, ahonnan a kerék sikoltása a sínen két fuvolahang a lakásomban. Behúzom a nyakam a hidegben. Menet közben beszélek magamban valakihez. Újra meg újra elmondom ugyanazt, csiszolgatok egy-egy mondatot. Ezeket a mondatokat soha, de soha nem mondom ki hangosan. Mindig hordok sapkát, sose veszek sálat. Szeretem, ahogy hideg lesz az arcom és egy ideig még az marad miután bementem a meleg üzembe. Emlékszem, hogy az üzemnek száraz, éles fémszaga van, de pár éve már nem érzem. Valószínűleg nekem is olyan szagom van már.

Advertisements