by lucia

“Tudod gombfóbiás vagyok. Nem durván, vagyis mondjuk nem kezdek el fulldokolni, ha be kell gombolnom egy inget, de egyértelműen nem hordok gombos dolgokat. Kivéve a nadrágot, de azok a gombok nem olyanok, mint egy ilyen piszlicsáré kis undorító, műanyag inggomb. Az ágyneműn például egyáltalán nem vagyok hajlandó megtűrni semmilyen gombot. Az óvódából jön ez a dolog. A kötelező délutáni alváskor a kistakaróink ágyneműjén voltak azok a rossz kis gombok fémből, cérnával behúzva. Azok miatt utáltam meg a gombokat.
Persze jó is volt azokban a délutáni alvásokban. Arra emlékszem, hogy én mindig rosszul aludtam, és figyeltem azt a sok gyönyörű gyereket magam körül, milyen odaadóan és nyugodtan alszanak. És amikor a vaskeretes vászonágyakat kirakták az óvónénik, akkor lehetett bemászkálni a lányokkal, hogy megmutassák, és lehessen tapizni. Tudom, kicsit undorító, de így volt. És az ágyaknak volt egy függönnyel elkerített rész a teremben, na olyankor ott öltöztek az óvónénik. Őket lestük meg. Nem szexuálisan, csak kíváncsiságból, de az izgalomtól azért felállt a kis fütyink. Legalábbis az enyém. A többiekét nem tudom.
Az óvodában volt egy kivágott fa tönkje. Az tele volt cserebogárral. Úgy imádtam! Mindig azt figyeltük. A cserebogarakat. Keserű szaguk volt.
Na itt a kaja. Üljünk le. Tudom, kicsit furcsa, hogy egy céges karácsonyi bulin ilyeneket mondok. De nem nagyon érdekel.”

Advertisements