terv

by lucia

Egy leírással kezdeném a csendes, szezonvégi ebédidőről a Római parton.
Aztán jönne egy mondat egyes szám első személyben arról, hogy elhatároztam: mégis jó az élet. Vagyis nem. Úgy írnám: elhatároztam, hogy mégis élni fogok.
Aztán jönne egy bekezdés a kolbászról, a kovászos uborkáról és a ferdén szelt fehér kenyérről.
Ide egy kis történet. Ebben nem vagyok túl jó, nem tudom, hogyan lehet jól bonyolítani. Meg ízléstelennek érzem, ha túl erősen szimbolikus vagy allegorikus valami. Mondjuk, hogy arról szólna a kis történet, hogy egy motorcsónak a parthoz jön, kikötnének, hogy egyenek, de nincs szabad stég, csak olyan messze a büfétől, hogy inkább csónakáznak tovább.
Itt most megint egy mondat jönne egyes szám, első személyben. Mondjuk arról, hogy ideje összeszednem magam.
És még egy utolsó pár szavas bekezdés valami sirályokról a túlpart közelében.

Advertisements