by lucia

Aurélnek mindig is a mániája volt, hogy minden kéznél legyen. Valószínűleg kiskorában szokott erre rá, amikor kétségbeesett szülei, nem értvén titkos babanyelvét mindent odaadtak neki, amire rámutatott a szobában. Így került az ágyba a nagypapa ezerkilencszázhetvenhatban egy pártbizottsági vadászaton szerzett vaddisznótrófeája, az összes Rolling Stones bakelit, egy Erika márkájú táskaírógép, a piros papírsárkány, tizenhét maci, három oroszlán, kilenc különböző színű és mintájú gyerektakaró, a narancssárga vasaló – anya féltett kincse -, négy cumi (a reggeli, az esti, a másik reggeli és a piros éjszakai) valamint körülbelül száz matchbox. Ha a fertőzésveszély, illetve a fulladás miatt aggódó szülők ezen tárgyak közül akár egyet is megpróbáltak eltávolítani, Aurél erős, mondhatni fülsértő sírással reagált.
Senki sem értette, hogy képes ennyi tárgyat számon tartani a gyerek. Szélesebb családi körben az volt az általános vélekedés – persze ezt a szülőkkel nem osztották meg -, hogy a gyerek egyenes úton elég hamar a nagy sárga házban fog kikötni. A szülők azt remélték, hogy a tudományos akadémián. Végül egyik sem történt meg.

Advertisements