by lucia

Mondja maga normális?
Ezt inkább én kérdezhetném.
Maga? Közvetlenül azután, hogy elüt egy biciklistát, odamegy, és megkérdezi, hogy normális-e?
Hát de a járdán kerékpározni?
Hát az autók között, amint látja, elég veszélyes. Vagy nem vette észre? Hogy elütött?
Dehát én egy gyalogosra számítottam, nem egy ilyen gyors járműre.
Lassabban mentem, mintha gyalogoltam volna! Maga meg megállt tulajdonképpen. És amikor úgy döntöttem, hogy biztosan azért áll, mert át akar engedni, akkor elindultam, mire nekem jött.
Nem láttam semmit.
Ezt látja? Tudja mi ez?
Biciklilánc, vagy micsoda.
Nem. Ez most egy hetven centi hosszú hajlékony vas. El tudja képzelni, ahogy ezzel ütöm magát? Ne féljen, nem fogom megütni. Nem tudnék senkit sem megütni. De el tudja képzelni, mit vált ki az emberből az, ha egy másfél tonnás autó egyszercsak lassan, de biztosan elgázolja? Na az olyan érzés, mintha ezzel a vassal ütlegelnék az embert. Érti?
Dehát mondom, hogy nem láttam.
Mindegy. Várja meg, amíg bekapcsolom a laptopomat, hogy működik-e, vagy tönkrement benne valami az ütéstől. Aztán adja meg a telefonszámát. Eltörte a középtengelyemet. Az pénzbe kerül.
Hát nem biztos, hogy meg tudom adni a számomat.
Jó. Akkor majd a rendőrség megtalálja a rendszám alapján.
Hát, végül is megadhatom a számom.