by lucia

Ástam egész nap. Megcsináltam a négyzetméterenkénti másfél túrást, a Vakondó Zrt jelenlegi hivatalos előirányzatának 117 százalékát. Pedig közben fáj a vállam. Aztán kijöttem, kitisztítottam a karmaimat és elővettem egy almát. Az első arrajárótól megkérdeztem, hogy nem irtózik-e a késtől és megmutattam neki a bicskám, amivel az almaszeleteket vágtam magamba. Ő megnézte a pengét, aztán a fejét csóválva azt mondta: most, hogy így mondod (pont pont pont) és hozzátette: köszönöm, nem is tudtam, hogy pengefóbiám van.

A néni  a házból megkért reggel, hogy szedjem már össze itt hátul a leveleket. Én gyorsan el is kezdtem összeszedni. A néni meg csak állt ott a lépcsőház hátsó kijáratánál és hallgatta, ahogy surrog a gereblye a füvön. Én is azt hallgattam. Aztán a néni azt mondta: Szokta maga Péter nézni ezt a ködöt reggelenként? Ugye szokta? Maga még láthatja, tudja. Ne felejtse el hát nézni! Aztán elment. Amikor hallottam, hogy becsukja a lépcsőházajtót, leálltam a gereblyézéssel. De a köd már elporladt a napon.

Advertisements