by lucia

Van élet a földön kívül. Az emberek fel is fedezik. Tíz évig építik a föld összes pénzén a szuperűrhajót, amivel el lehet oda menni. El is mennek. A másikbolygósok tökjófejek, összebarátkoznak a földiekkel. Ők is építenek tíz év alatt az ő bolygójuk összes pénzén egy szuperűrhajót és ők is meglátogatnak minket. Tökre örülnek, hogy mi is milyen jófejek vagyunk. Együtt valahogy kiderítjük, hogy hát viszont csak mi ketten vagyunk értelmes lények az egész univerzumba. Ez szomorú, mondja a mi elnökünk meg az övék egy közös beszédbe, de az a lényeg, hogy mi már itt vagyunk egymásnak.
Aztán az egyik űrhajósunk kicsit meg van fázva amikor odautazik és rátüszköl egy másikbolygósra. A másikbolygó teljes lakossága öt napon belül kipusztul, de még előtte egy másikbolygós ráköhög az egyik miűrhajósunkra, aki hazajön, beleköhög a levegőbe és a föld összes embere négy nap alatt kipusztul. És a két mostmár értelmeséletmentes bolygó ott kering tovább a nagy, hideg, üres világűrben. De a kenguruk például megmaradnak. Kétmillió év múlva az itteni emberek, akiknek mind erszényük van, majd felfedezik az ottani másikbolygósokat, akiknek mind szarvuk lesz, de ez egy másik történet lesz már.