by lucia

A hullacsávó felült a szarvas hátára és noszogatta, hogy menjenek már innen, villognak a vakuk, meg mindenki néz, mire mondta neki a szarvas, hogy ha már egész életében híres akart lenni, akkor most, hogy meghalt élvezze ki, és nem vitte sehova. A hullacsávó próbálta berúgni a motorját, de az nem indult. Nem az ő napja volt. Vállat vont és elindult gyalog. Pomáz felé ment,  arra gondolt, talán Pomázon találkozik másik hullákkal és ők elmondják mit kell csinálni. Furcsa volt a gyaloglás, évek óta nem ment sehova gyalog, csak az edzőteremben a futógépen amikor az intervallumos zsírégető programját csinálta. Viszont legalább nem nyomta a csizma és nem izzadt a bőrdzsekiben. Ez is valami. Hihetetlen. Meghaltam bazmeg, gondolta, miközben egyre gyorsabb tempóban lépkedett, és reflexből benyúlt a dzsekije belső zsebébe a telefonjáért, hogy elmondja a feleségének, és csak most, ebben a pillanatban kezdtek el potyogni a könnyei.

Advertisements