zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: December, 2007

by lucia

Reggel nyolckor így kiált az egyik fiatal nő a másiknak a fölöttem levő lakásban: Hjajj! Én úgy szeretnék csókolózni a Doktor House-szal!

Advertisements

by lucia

A taxis kvimbit hallgatott, amikor beszálltam. Gyorsan el akarta tekerni egy rádióra, amikor beszálltam, de mondtam, hogy ez jó zene, és így aztán hagyta.
Én: Volt már olyan, hogy ez szólt, és beszállt a kistibi?
Taxis: Olyan még nem.
Én: Pedig mindig hallok híresembert itt a rádiójukon.
Taxis: Igen, nekem is volt már sok. A gyerekeim szeretik a puskáspetit. Ô egyszer ment velem. Bent volt a cédéje is.
Én: Ez vicces. Az én fiam is mindig rá gondol, ha a focista puskásról van szó. És mi volt?
Taxis: Semmi, nem mondtam neki. Írott cédé volt.

by lucia

Lehetne az, hogy mondjuk boldogan élek míg meg nem halok. Ezzel csak az a baj, hogy egy: kurva unalmas, kettő: meghalok a végén, három: előtte történik valami, aminek során nekem véghez kell vinnem három lehetetlen dolgot, négy: a királykisasszonyoktól kiráz a hideg.

by lucia

Az egyhelyben járó ember.

by lucia

Annyi minden történhet velem egy év alatt. Lehet, hogy nyerek a lottón és elköltöm az egész pénzt. De az is lehet, hogy nem. Nyerek. Költöm el.

by lucia

Annyi minden történhet velem egy év alatt. mondja az egyhelyben járó ember. Például simán megeshet, hogy valaki leállítja ezt a kurva futószalagot és végre elindulok.

by lucia

Ha ott van dolgom, mindig nagyon megnyugszom, ha az aluljárószinten jövök ki a vesztendből. Végignézek az alkoholistákon, a zsebeseken, a buzikurvákon és a hajléktalanokon és arra gondolok: igen.

by lucia

Az a kurva zarándokút. Olyan magasra rakta a lécet basszus.

by lucia

A gimnáziumban Kardos, a biológiatanár hóbortos fickó hírében állt. Komoly áldozatokat mutatott be hosszú pályája során a tudomány oltárán. Például nem akart negyedik gyereket, bár a felesége szeretett volna. Nem volt könnyű rábeszélnie az asszonyt, de végül csak lett igazi emberi magzat  a szertárban. Módszertanilag felbecsülhetetlen érték. És tényleg kinek kellett még egy éhes száj otthon.
Ez volt a jó döntés, gondolta Kardos mindig, amikor átölelte a spiritusszal és a holttesttel teli nagy üveghengert és nyögve átcipelte a szertárból a terembe. Aztán fejben már formálta is a mondatokat, amelyekkel elmagyarázza diákjainak a magzat fejlődését, a szervek elhelyezkedését és azt, hogy mikortól hall, hányadik hónapban kezd el működni a szeme és miket gondol, meg érez.
Viszont esténként Kardosnak megint csak az járt a fejében, hogy ez volt a jó döntés. Ezt mondogatta magában amíg annyit nem tudott inni, hogy ne hallja többet a saját belső hangját. Kardos végül is a józan eszét áldozta a tanításra, mivel pár évtized alatt telejsen alkoholista lett. Így történt, hogy a magzat másodszor, immár mint szemléltetőeszköz is elpusztult. Kardos ugyanis állandó anyagi gondokkal küszködött. A hónap vége felé mindig komoly nehézségeket okozott neki, hogy megszerezze a szükséges mennyiségű alkoholt. Egy ilyen hónap végén kezdett el fogyni a spiritusz a magzatról. Aztán alig fél év alatt annyira megcsappant az alkohol szintje, hogy a szertárnak kezdett szaga lenni. Kardos tudta, hogy valahogy ezt a helyzetet meg kell oldani, így a következő fizetésnapon jól bevásárolt, és gondosan fel is töltötte a hengeres tartályt, hogy azt újra csak nyögve tudta átcipelni a katedrára, és a szemléltető eszköz minden testrésze is újra látszott, nem csak úgy feküdt laposan és szomorúan a megcsappant mennyiségű folyadékban. Sajnos azonban Kardos újra hibázott. Összekeverte a sajátcélú vermutosüvegeket a tudományos alkholos butykosokkal. A fűszerborban pedig sajnos végleg tönkrement a gyermek.

by lucia

Kéne írni egy iszonyúan unalmas blogot. Beleírnám minden reggel, hogy reggel van még nem ettem, de már voltam kakilni, és mindjárt elindulok dolgozni. Minden délben, hogy heló! Dél van! Tökjó, mindjárt vége a munkaidőnek. Minden este, hogy megérkeztem haza! Mindjárt fogok fürdeni. És senki se olvasná, mert kurva unalmas lenne és igazából semmi értelme sem volna, de szép lassan, sok-sok bejegyzés alatt elkezdene kirajzolódni valami minta. Ezért a mintáért írnám.
Aztán abbahagynám, de fent maradna a hálón és nyolc év múlva egy matematikus tökvéletlenül a "zokniban kúrás" keresőszóval megtalálná és elkezdené olvasni és valami kattanna és meglátná benne az algoritmust, és először írna belőle egy disszertációt, majd egy, kettő és három cikket, majd egy könyvet és két év múlva megkapná a matematikai nóbeldíjat, mint a bejegyzésmatematika feltalálója és úttörője, és idézni kezdenék, és szép lassan az irodalomtudomány is alkalmazná a bejegyzéselmélet alapelveit, és további tíz év múlva megjelennének olyan eszközök és tudományágak, amik nem is lehetnének bejegyzéselmélet nélkül, és a dolog gyökeresen megváltoztatna mindent, amit valaha gondoltunk a világról.
A zokniban kúrós matematikus világhírű lenne és egy nagyonmenő tanszéket vezetne egy nagyongazdag országban és ezer dollárért tartana egy előadást. Én olvasnék a dologról valami népszerű magazinban, de úgy különösen nem izgatna. Boldogan élnék még pár évig és amikor a mennyországba megmondanák, hogy tulajdonképpen kiforgattam a világot a sarkaiból, akkor is csak elvigyorodnék, hogy tényleg? Dejó. És őőő mit lehet itt enni? Vannak éttermek? Uszoda? Szoktatok ti egyáltalán szaunázni? És ti angyalok tulképp csajok vagytok?