by lucia

Ilyen kicsi betűkkel teleírni egy ilyen nagy valamit olyan, mint egy komphajóról beleköpni a Balatonba és azt várni, hogy mindjárt jön egy éhes ponty és megeszi a csulámat. Aztán kifogják, és egy teherautó platójára szerelt fémtartályban elviszik a budaőrsi teszkóba, ahol beteszik a nagy akváriumba a többi ponty közé és minden szombaton megnézi egy ötéves kisgyerek, aki nem fogja fel, hogy szegény hal kishíján megfullad abban a hülye üvegtartályban a rengeteg többi ponty között, de nem ez a legrosszabb neki, hanem az, hogy az az iszonyú tömeg ott az akváriumba még csupa teljesen buta halból is áll, mind csak annyit tud mondani egész nap, hogy páh páh páh páh, aminek tényleg nincs sok értelme.
Aztán jön a karácsony és a kisgyerek mamája egy teszkószacskóban hazaviszi a halat. A kisgyerek egy fél napig még nézi, ahogy a ponty a kádban úszkál és örül annak, hogy nem kell az állandó páh páh páh páh kiabálást hallgatnia és nem dörgölőznek folyamatosan az oldalához ezek az erőszakos, tolakodó, durvapikkelyes halak. Aztán a kisgyerek azt nézi, ahogy az apja erősen tarkónvágja egy késsel a pontyot, levágja a fejét, felvágja a hasát és kiszedi belőle a színes mindenfélét, majd lekaparja róla a pikkelyeket. Aztán a kisgyerek nem eszik a halászléből, csak megkóstolja, mert túl erős neki. Meg mert benne van a csulám, bár ő ezt így, pontosan nem tudja.

Advertisements