by lucia

Egy jól induló, de egyre unalmasabb dogmás film van most. Hosszú, tizenöt, húsz perces tékekkel, egy Tarr Bélás dogma ez. Az egyik snittben egy nő látszik a pláza túlsó végén, a neonokon és a még ki nem nyitott üzletek színes cégérein túl, a nyíló-csukódó fotocellás ajtó mögött a park füvén. Kék bikiniben ül egy törölközőn a füvön, barna bőrén csillog a nap. Előtte kosztümös és öltönyös emberek munkába sietnek. Ő is mozog, de a gyaloglókhoz képest sokkal lassabban. Mintha egy képen lenne egy gyorsított és egy lassított felvétel. Lerakja maga mellé a fonott nádszatyrát, hátradől, és két kezére támaszkodva a nap felé fordítja arcát.

Advertisements