by lucia

Fényesre koptatom itt a billentyűmön a szavakat, olyanok lesznek, mint a tengerparti sikátorokban a járdák. Flip-flop kopik minden szavam ezen a billentyűzeten, kop kop kopik, ha éppen magassarkúban gépelek, és hop hop kopnak, ha épp nekifutok hátha sikerül elrugaszkodni mint a siklóernyősnek a Csobáncon, aki egy pillanatra megijed azért ha végre kifeszül a feje fölött a banánalakú paplan, de aztán átfordul, lép kettőt és elugrik. Ott még mindig ijedt, de aztán hirtelen már nem a föld , hanem a levegő törvényei szerint létezik és minden a helyére kerül. Amíg földet nem ér. Akkor indulhat újra a hegy felé és rugaszkodhat újra neki.
Szóval ezeket a szavakat még a Diokleciánusz saruja is koptatta. Vagy a Diokleciánusz hordszékét vivő rabszolgák saruja. Vagy mezítlába. Sej a mi lobogónkat fényes szavak fújják.

Advertisements