by lucia

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy hétfő van, csak azt gondolom, hogy vasárnap van, de mindjárt csörög a telefon, hogy mi a fasz van, mér nem vagyok még az irodában. Aztán bekapcsoltam a tévét és megnyugodva láttam, hogy rajzfilm van, vagyis csak vasárnap lehet. Tök furcsa volt nem a szőlőben lenni. Bicikliztem a városban és véletlenül összetalálkoztam Edinával és vagy fél órát táncoltam meg énekeltem vele a krisnások menetében, olyan volt teljesen, mint a Love Parade, úgy is szóltak a dobjaik. Aztán bringáztam tovább, ittam egy sört a Pozsonyi úton, közben néztem az embereket, hogy milyen kevesen vannak a dögmelegben és milyen jó ez, ahogy kiürül a város és tényleg meglátszik, hogy mennyire nagyon szép.
Aztán, ez még a sör előtt volt, ültem a Bombay Expressz teraszán épp indultam, amikor megérkezett a Hónyomi és a Bab, és vicces módon hozzázárták egy derékmagas oszlophoz a bringájukat, hogy csak fel kellett emelni és már viheted is, de biztos azt tervezték, hogy ők is a teraszon ülnek le és onnan szemmel tartják őket. Arra gondoltam, hogy most odamenjek-e vagy sem, és úgy döntöttem, nem megyek oda, inkább megírom a blogba és milyen vicces lesz, meg olyan jó blogos, heló, heló, Nyomikám! kicsiavilágmi? Aztán megnéztem a Deathproofot és nem értem mért, de nagyon tetszett. Aztán tekeregtem a külső nyolcadikban, aztán úgy döntöttem, hogy kimegyek a bányatavakhoz Budakalászra, mentem is egy darabig, de felhívott egy haverom, hogy igyunk egy sört a szigeten és visszamentem a szigetre és ittam két sört, aztán jött Gy és ő is ivott egyet aztán hazamentünk és aludtunk reggelig. Tök furcsa volt nem a szőlőben lenni, de jó. Olyan pihenésszerű volt az egész. Klasszik vasárnap a hat mindenre elegendő nap után.

Advertisements