by lucia

Kíváncsi vagyok, mennyi ideig lehet egy állat lelke a teteme környékén. Nem túl bonyolult lények az állatok, gondolom rögtön porlanak fel a bardóba, hogy aztán minél hamarabb újjászülessenek, de lehet, hogy van amelyik, mondjuk a nagyobbak, még ott időz egy darabig. Erre gondoltam, miközben a három megfulladt állat tetemével foglalatoskodtam szombaton.
Van a szőlőben egy kétszázliteres műanyaghordó, amit esővízgyűjtőnek használok. Egy zöld hordó, halvány betűkkel egy belga cég logója és címe látszik rajta. Kíváncsi vagyok, hogy kerülhetett oda, ahol most van. Meg hogy mi lehetett benne régen. Arra is kíváncsi vagyok, hogy kerülhetett bele a két patkány, meg a róka. Meg hogy vajon beteg leszek-e attól, hogy a döglegyek rámszállnak, miközben a félig teli, iszonyúan bűzös hordót rángatom minél messzebb a háztól kiönteni. Anna vagy Zsolti mondta, hogy nem a bűze miatt taszít minket a hullaszag, hanem mert tudjuk, hogy hullákból jön. Kirángattam a kert széléig a hordót. Egy-kétszer a kezemre loccsant az a víz. Ordítani tudtam volna az undortól. Szörnyű lassan a meredek lejtő szélére értem. Billentettem, kijött a rengeteg víz és kigurultak a dögök. Egy-két métert gurultak, szánkáztak lefelé. És végre megnyugodtam.
Azt hiszem, értem a gyilkosokat. Ha teljes valójában érzékeled az élettelenséget, már el tudod fogadni. Az élő értékrended, az élő valóság kiegészül egy tárggyal. Nem mozog, csak ahogy a gravitáció vonzza. A nyaka hülyén fittyen, olyan kontrollálatlan az egész. A felpuffadt patkány viccesen olyan, mintha el lenne hízva. Nem fontosak. Nem támadnak, nem csinálnak már semmit. Pár kiló rothadt hús. Egy megoldandó higiéniai probléma. Egy logisztikai- és munkaszervezési probléma. A halott csak addig halott, amíg megadod neki azt a tiszteletet még életében, ami egy élőt megillet. Ha nem tiszteled az élőt, a hullája tulajdonképp anyag lesz, semmi több. A Hutuk, a nácik, a szerbek, Újvidéken a magyarok, Afrikában és Indiában az angoloknak könnyű dolguk volt. Nem élő embereket öltek, hanem absztrakciókat. Csótányokat, zsidókat, kaffereket, partizánokat.
Amint obszcénul kifordult tagokkal kifordultak a lejtőre, a szaglászó, éhes és végtelenségig szomjas élőlényekből büdös dögök lettek a fejemben. Gyorsan meg kell szabadulni tőlük és aztán meg lehet fürdeni, lehet inni még egy korty pálinkát, és le lehet menni a gyümölcsfák közé, hátha a forróság illata lassan kiszellőzteti az orromból a szagot. Elástam őket, ittam pálinkát, kinyitottam egy sört is, és lementem a fák közé, de a szag megmaradt.

Advertisements