by lucia

Volt egy jóképű csávó Kecskeméten a lakótelepen, aki tökre úgy nézett ki, mint a Kiki, de az volt a véleménye a Kikiről, hogy jól néz ki de nem elég jó a hangja, bár amikor a Napóleon bulváros csajjal együtt énekeltek, az nagyon jó volt. Ez a csávó egyszer napokig csak azt énekelte, hogy komancséró…komancséró komancséró komancséró. (Aznap, de legalábbis abban a májusban volt ez, amikor elaludt egy ruszki katona a padon a mi házunk előtt, és valaki odatett egy pálcás Leó csokijégkrémet a feneke alá, és volt egy elég dilis gyerek, aki pont elbringázott az ébredező katona mellett a teleszkópos banánüléses bringáján, és ahogy lenézett, vidáman felrikkantott: szaros a gatya! és ezen nagyon röhögtünk én is a nagyokkal együtt, akikhez odaültem nézni, ahogy kanasztáznak.) Na azt a komancsérót meghallgatnám megint.

Advertisements