cseppkő

by lucia

Volt egy ember, aki egyszerűen, szépen, kötelességtudóan élte a mindennapjait. Reggel felkelt, este lefeküdt, rendesen dolgozott. Egyedül sem volt, és soha nem elégedetlenkedett. Rakódott rá a sok tapasztalat apró rétegekben, ahogy a cseppkő épül. Ez az ember egyszer aztán rájött, hogy a sok tapasztalat úgy megvastagodott rajta, mint az elrontott fehér cukormáz. Észrevette, hogy egy ideje képtelen teljesen behajlítani a karját meg a lábát, nem tudja teljesen elfordítani a fejét, kinyitni a szemét. Nem képes finomabb mozgásokra a kezével sem. Ráadásul, már a bőrével sem érez úgy mint korábban.
Az ember kétségbe esett. Először zuhanyozni kezdett és nagyon erősen dörzsölte magát sokáig. Utána megpróbálta a karját, leguggolt, és megcsipkedte a hasán a bőrt, de nem változott semmi. Még jobban kétségbeesett. Elment egy természetgyógyászhoz. Az azt mondta, tud segíteni. Meg is köpölyözte, drága, kínai import köpölyözővel, de az emberen nem változott semmi. A sok, túl vastag tapasztalat még ott volt rajta.
Az ember, végső kétségbeesésében elment az erdőbe, és három éjjel, három nap csak bolyongott, hátha rálel a módszerre, amivel leszedheti magáról a rengeteg rárakódott tapasztalatot, hogy újra hajolhasson a térde és a könyöke, újra érezzen a bőrével és újra végezhessen finom mozgásokat az ujjaival. Ment, mendegélt, míg harmadnap találkozott egy alkoholista favágóval. Leültek beszélgetni és a favágó adott neki a borából, amit kapott egy szőlősgazdától. Meg is itták mind a bort, ami az ötliteres kannában volt. Tudod, szólt az ember kicsit részegen, az van kérlekszépen, hogy annyi tapasztalat rakódott rám, hogy már alig tudom hajlítani a könyököm és a térdem, alig érzek a bőrömmel és nem tudok finom mozgásokat végezni az ujjaimmal. Hijnye az nem jó. válaszolt a favágó. Nekem is néha úgy nem hajlik a derekam, hogy hujujujj! Azt mondjuk nem tudom testvér, hogy mitől van, de lehet, hogy nekem is ettől a tapasztalat dologtól. És neked el szokott múlni? kérdezte reménykedve a férfi. Hát, nem nagyon. válaszolta a favágó. De néha jobb. Azt akkor örülök, hogy nem rossz. Ha meg rossz, hát várom, hogy jobb legyen. Azt így. És a férfi bevitette magát a favágó haverjainak traktorával a faluba, vett egy buszjegyet és hazament. Otthon megint jó alaposan lezuhanyozott, aztán megtörölközött, és egy kicsit jobban érezte magát.

Advertisements