by lucia

"- Ezek a kilógó tangabugyik olyanok, mintha a pina kantárja lenne. Mint egy ló, amelyik kószál az erdőben és várja, hogy felpattanj rá, és bevezesd az istállóba. Vagy ilyen pusztaprogram, megfogod a tangabugyiszárat, felpattansz a pinára, és állva körözöl a vágtató szerven, az ámuló turisták villogó vakui előtt. Erősen markolod, mélyen bevág a pina szájába a zabla, veti magát, de te talpon maradsz és végigcsinálod a programot. Aztán hozzák a borravalót, meg kezet fogdosnak veled, hogy fogjanak végre egy ilyen kemény, kérges, igazi, magyar pinabetörő kezet. Aztán visszavezeted a pinádat az istállóba, leveszed a csikósjelmezt, felveszed a suhogós dzsoggingodat, adsz neki zabot, lecsutakolod, slaggal meg is mosod talán és megveregeted a nyakát és megsimogatod a puha szőrt az orrán, hogy ügyes voltál kis pinám. Aztán bekötöd a helyére és hagyod pihenni a honapi puszta program előtt. És ahogy mész hazafelé biciklivel, arra gondolsz, hogy tulajdonképpen szereted száron vezetni ezt a pinát.
– Szereted, szereted! Még jó, hogy nem dugod meg!"

Advertisements