by lucia

Százötvennyolc forintért vettem nagy lehúzót. Régen két nagy lehúzóval laktam együtt egy fehér ladában meg egy magasbelmagas körúti lakásban egy régencsillagos házban. A csillagos azt jelenti, hogy a volt pár olyan hónap, amikor nagyon-nagyon sokan laktak például abban a szobában is, ahol én aludtam akkor, amikor a két nagy lehúzóval laktam. Az elit nemzetközi gettó volt ez, amiben állítólag sokan jobban hittek, mint a belvárosiban, mert mittudomén, és aztán persze innen kezdték el hajtani az embereket a Duna felé elôször.
A szomszéd Gráf néni tudott volna errôl mesélni, ô teljesen egyedül maradt tizenegynéhány évesen abban a szobában, ami a minden után megmaradt neki a házban, ahol gondolom az egyik emelet fele a családjáé volt mielôtt mindenkit kiírtottak volna a rokonságában. Mindegy. Gráfnénit szerettük, szerintem élete utolsó lángolása volt a barátom, a két nagy lehúzó egyike. Fôzött sóletet, hozott át kóstolni, aztán nézte, ahogy esszük. Tudja Pista, mondta a barátomnak, maga egész jóképû lenne. Ezt mondta. Azért feltételesben mondta, mert a barátom morcos volt és szakállas és gyakran éjszakázott feleslegesen például azért, hogy eligyunk egy csomó pénzt, hogy aztán valami vidéki kisváros olcsó szállodájában ébredjünk és ne tudjuk, hogyan hozhatnánk újra lendületbe magunk körül mindent.
Aztán kávéztunk, a barátom elszívott egy negyeddoboz cigit, részleteket olvastunk fel egymásnak a helyi lapból (a Kossuth általános iskolába idén harmadszor törtek be. Ezúttal az írásvetítôt vitték el. Zákány Zsolt ôrmester elmondta lapunknak, hogy nagy erôkkel folyik a nyomozás. Fôleg a város "Fûrész telep"-ként ismert környékén kérdezôsködnek. "Egy ilyen írásvetítô hamar elôkerül. Vasnak nehéz eladni, máshogy meg nem lehet. Szóval meglesznek a tettesek, és jó esélyünk van az írásvetítô hiánytalan állapotú elôkerülésére is, ezúton nyugtatnám meg a lakosság tagjait." mondta az ôrmester.)
Mire ezzel végeztünk, már meg is fogalmazódott bennünk, hogy tulajdonképpen jó lenne enni valamit és elindultunk keresni egy normális hentest, ahol kapni jó kolbászt. Kolbászra meg sört kell inni, és a sör már egy egység, ami ritmust diktál. Ahol pedig a ritmus, ott a lendület.
Aztán, ha maradt egy kis szabadidônk, akkor én egyetemre jártam, a barátom meg a barátja meg lehúztak embereket. Nem csúnyán, csináltak érte munkát, de nem voltak olcsók. És ez így jó volt akkoriban. Kilencvenvalahányban. Most meg megint itt van a nagy lehúzó. Százötvennyolcért. Egy gumilap, amivel az ablakon levô koszos folyadékot lehet lehúzni ablaktisztítás közben. Így, szerda éjszaka. Miközben arra gondolok, hogy el se tudom képzelni, hogy a picsába lesz ebbôl szombaton költözés és egyáltalán, hogy kerülök én ide.