by lucia

Szóval ha nagy leszek, egészen biztos, hogy lesz egy háború. Egy rendes háború, rendes úgy értve, hogy igazán senki sem fog meghalni, csak elesik, ha dsdsdsdsds lônek a rosszak. A jók mindig csak egyet dsuuung (geller) lônek, amire mindig egy azaz egy rossz esik el. Jó leszek szerintem, de ezzel el is ronotm kicsit, mert igazán rossz vagyok jól, azt világéletemben jól csináltam. Cigi, kifúj, elkaplak. Cigi. Tüdô. Kifúj. Te is tudod, hogy. Cigi. Kifúj. Nem menekülhetsz. Pedig nem is dohányzom. Illetve. Higgadtan ordítva: Élve vagy halva! Értve vagyok? Élvevagy (hatásszünet) halva!
Viszont valami miatt ragaszkodni fogok a jóhoz, valószínûleg az addig ismeretlen, fiatal és tapasztalatlan lány miatt, aki. És lesz egy catering-busz, ahol újra rászokom a kávéra, mert a lány természetesen kizárólag magvakat fogyaszt, de nekem valami imázsizé kelleni fog, és a kávé az olyan, de persze anakronizmus ma már, mindenesetre én görcsösen ragaszkodni fogok hozzá, és minden reggel, az elsô pihenônél mesélni fogok az egzotikus múltamról és a régenvolt hadszintekerkrôl, amíg az elsô másnapos rosszak meg nem jelennek a buszban a tejes teájukért, és a lányt látszólag érdekelni is fogja minden amit mondok és én reménykedek is, amíg az utolsó akció során be nem kapok egy haslövést és ôt még átsegítem a határon, de én ottmaradok a rossz oldalon és vérzek el a lányra gondolva a büdösnagy rosszországi hajnalban, és az ügynököm beszervez egy másik háborút a hátralevô idô lejárta elôtt és a lányt végül a fôrossz kapja meg, aki amúgy fiatalabb és tehetségesebb is nálam, és sokkal jobban mutat majd a díszbemutatón a vörös szônyegen a lány kezét fogja, míg én a háttérben vértelen.

Advertisements