by lucia

Meséltem, hogy amikor nyolcvannégyben megnyitották a kecskeméti
játékmúzeumot, akkor ő mondta a megnyitóbeszédet. És anyám cigizett,
de sehol nem volt hamutartó és ideadta a cigit, hogy menjek ki a
vécébe és oltsam el vízzel és mentem a vécére és a két ujjam között
tartottam a cigit mint egy felnőtt, úgy mentem végig büszkén a
tömegben és mindenki szörnyülködött, hogy nézd már cigizik ez a gyerek
a játékmúzeum megnyitóján, és végig ott jött mögöttem a Lázárervin
és én tudtam, hogy ő az és akkor már minden meséjét olvastam kétszer
egyedül is, nem csak anyám mesélte el őket, ami azt illeti életem első
könyve, amit végigolvastam egyedül a szegény dzsoni és árnika volt
hatéves koromban és tökre szerettem volna mondani neki, hogy maga a
legjobb író, akit ismerek, de nem mertem, viszont ő volt az egyetlen,
aki levágta, hogy nem azért van nálam a füstölgő cigi, mert cigizek
kilenc évesen, hanem mert el akarom oltani a budiban és ő is oda jött,
és együtt értünk oda és akkor már teljesen vörös voltam attól, hogy a
tömegben mindenki tett rám valami megjegyzést, hogy cigizek és együtt
léptünk be a vécébe és teljesen megnyitottam a csapot, úgy dugtam alá
a csikket, és persze lefröcsköltem a szürke öltönyét, de ő ügyesen
elugrott, és ekkor már végkép teljesen vörös volt a fejem és égett az
arcom, hogy még le is fröcskölöm, és csak nézni tudom, hogy ő találta
ki a dömdödömöt meg a mikkamakkát és én nem merem azt mondani neki,
hogy maga a kedvenc íróm de tényleg. És ő meg rámmosolygott a hatalmas
bajusza alól és tökre láttam rajta, hogy tökre érti a legutolsó gondolatig mindazt,
ami így végigment bennem, az égéstől, hogy mindenki azthiszi cigizek,
a zavaromig, hogy ő a kedvenc íróm, és meg is érti, és tulajdonképpen
szeret.

Advertisements