by lucia

– Tudod nem dolgozom olyannak, akit nem bírok. Titeket is bírlak.
– És nem volt még olyan, hogy valaki be akart szállni hozzád? Miután építettél neki valamit?
– Dehogynem. Volt egy biológus. Kérte, hogy tanítsam meg a szakmára. Jött velem mindenhova. Kérdezte, hogy mivel kezdjük? Mondtam, hogy hát itt van ez a negyven tábla gipszkarton, el lehet kezdeni behordani.
– És sokáig bírta?
– Hát igen.
– Meddig?
– Az első pár hét után nem jött többet, de lenyúlta egy megrendelőmet. Csinálta a felújítást, de sehogy sem ment neki. Mint a Kőműves Kelemen. Amit rakott nappal, leomlott reggelre.
– Nem cseréltette le a zárakat?
– Nem.
– És mi lett a vége?
– Láttam a kocsiját a ház előtt egyik este, de felmentem. Gondoltam megbeszéljük. Ott volt az összes embere. Meg én meg Béla. Aztán lerendeztük.
– Adott pénzt?
– Nem. De végülis én fejeztem be a munkát. Mondjuk, hogy sok anyag került a falakba, meg a burkolatok alá.

Advertisements