óv

by lucia

Emlékszem Mahotta Ferire, aki anyám legjobb egyetemi barátnőjét, az Egyedi Évát vette el feleségül valamikor a hetvenes évek végén.
Mentünk hozzájuk egyszer látogatóba nyolcvanvalahányban Miskolcra, a lakótelepi lakásba, ahol akkor laktak, de már nem sokáig, Mahotta Feri már akkor is elismert kézsebésznek számított. Akkoriban volt kevesebb, mint egy éves a lányuk, Zsófi, aki most huszonvalahány lehet, a Miskolc Pláza jegesszőke királynője. Biztos érdekelne is a csaj, persze csak úgy futólag. Zsófi, aki most gyűlöli az anyját, amiért elvált az apjától, és nem hallja meg, ha bárki is arról beszél, hogy dehát Mahotta úgy megverte sokszor az anyját, hogy másnap Éva nem tudott bemenni dolgozni a múzeumba. Mert a válásnak inkább ez, a verekdôs természete volt az oka, és nem az, hogy mindegyik, de mindegyik ápolónôt megbaszta nem csak a miskolci kórházban, de az összes többiben, ahova átjárt operálni, nem egyszer megfertôzve feleségét, gombával, gonorreával, ami jött.
Mindez azonban már azután történt, hogy ott laktak a lakótelepi lakásban Miskolcon, ahol látogatóba voltunk egy hétvégén. A felnőttek a nagyszobában brutális módon alkoholizáltak, mi meg nem nagyon aludtunk, ezért halkan, hogy a kisgyerek fel ne ébredjen, felgyújtottunk egy kisvillanyt és kutakodni kezdtünk a kisszobai íróasztal fiókjában. Egy csomó érdekesség volt amúgy is a lakásban, csiccsó babajátékok, amik élénk színeivel nem tudtunk betelni. Éva mondta, hogy nem is csiccsó, hanem kikkó, és ez olasz, de én, a nagy harmadikos csiccsónak olvastam. Voltak a fiókban szép tollak, meg mindenféle orvosi dolog, tabletták, fonendoszkóp, és más műszerek.
Óvatosan, halkan nézegettük a tárgyakat, és csendben beszélgettünk. Én magyaráztam az öcsémnek, mi mi lehet. Kis tasakokat is találtunk, hosszúkásokat. Az egyiket kibontottam. Valami áttetsző gumi volt benne.
– Gumikesztyű – mondtam öcsémnek. – Nézd csak! – és a ráhúztam a rugalmas tokot a kezemre. Könyékig feljött.
– Én is – mondta az öcsém azonnal és a fogával ő is kinyitott egy tasakot, hogy a kezére húzza. Ügyetlen volt, legördült a kis henger és nem sikerült beleerőltetni az ujjait.
– Furcsa, nincs hely az ujjaknak – mondtam, és megpróbáltam széttárni az ujjaimat a gumicsőben. Egy ideig tágult a gumitok, de aztán elszakadt.
– Hi! – ilyedtünk meg egyszerre. Gyorsan visszatömködtünk mindent a fiókba. A szétszakadt gumitokot is.
– Te voltál – szólt az öcsém halkan. – Eltépted a gumikesztyűt. Pedig biztos fontos.
– Kuss legyen már! – suttogtam vissza. – Menjünk aludni.
Ijedten feküdtünk és hallgattuk a részeg felnőttek zaját.

Advertisements