rajzlap

by lucia

Kaptam egy kurvanagy rajzlapot a minap egy manótól. Nagyokat nyögött, úgy ráncigálta maga után. Remélem nem lett koszos – mondta. Kurvanagy ez a rajzlap. Azért kell neked adnom, mert a főnököm megparancsolta – mondta és röhögött. Naná, majd magamtól fogom cipelni ezt a böszmeséget. Szóval – mondta végre nem ironikus hangon – itt van ez a rajzlap. A főnököm, ő Gábor, a legnagyobb Manó, ha nem tudnád, azt mondta, mondjam meg neked, hogy Ami ott van, marad, ami nincs, őrizni érdemes. Tessék? – mondtam. Ami ott van, marad, ami nincs, őrizni érdemes. – ismételte meg a manó kicsit tagoltabban, mintha egy gyengeelméjűnek beszélne. Értem – mondtam – de mit csináljak vele? Asszed nem mondanám meg, ha tudnám? – kérdezett vissza hirtelen nagyon idegesen a manó. Az a fasszopó főnököm szereti az ilyen faszkódásokat. Kurvanagy rajzlap bazmeg, cipeljem, aztán meg mondjak hülye rigmusokat. Faszom kivan. Ne kérdezz bazmeg, játszál szépen úgy, ahogy a paraszt köcsög Gábor fütyül. Asszed én nem keresek állást? El tudod képzelni milyen picsanehéz egy manónak állást találni bazmeg? Jól van, jól van – mondtam megnyugtatóan. Elvettem a hatalmas rajzlapot a manó kicsi kezéből. Asszem rajzolok rá valamit. Jó? Felőlem bazmeg. Bocs, hogy így fölbasztam magam – tette hozzá. Kicsit ki van a tököm ezzel a Gáborral. A legnagyobb manó. Faszomat! Na mindegy. Csá! És elment.
Csá – mondtam. Elővettem egy ceruzát. Rajzoltam egy manót. Nem lett túl jó. A rajzlap jobb alsó sarkába került. Felemelt kezébe pedig rajzoltam egy üres rajzlapot. Kitöltötte az egész maradék rajzlapot.

Advertisements