kokain és kokajang

by lucia

Ülök a kocsiban. Hallgatom ahogy esnek rá az esőcseppek. Már a taxiban ülnek. Mindjárt ideérnek a jogosítványommal. Csak nem fog lecsukni egy helyszínelő azért, mert nincs nálam a jogsim. Még akkor se, ha szabálysértés. Szól a rendőr, üljek be mellé. Adatfelvétel. A diplomata, aki összetörte a kocsimat bezzeg már vagy félórája elmehetett. Beülök.
– Mikor érnek ide? – kérdezi a rendőr.
– Nagyon remélem, hogy mindjárt – válaszolom.
– Jó – szól a rendőr. – Mi három napja megállás nélkül dolgozunk. Most tizennyolc tizennégy van. Ha huszonnégyig nem ér ide a jogsid, beviszünk a kapitányságra. Bocs.
– Jaj. – Hívom a taxit. Még a Lánchídon vannak.
– Figyelj csak! – szól a rendőr. – Diktáltasd be a számokat, aztán rádión ellenőrizzük a többit.
– Hú, dejó! Köszi szépen! – mondom. Lediktálom a számokat, ő rádiózik, bent a számítógépen ellenőriznek. Minden rendben.
– Na még egy körözést kérdezek – szól a rendőr. – Csak a rend kedvéért.
– Jó – szólok megkönnyebbülten vigyorogva. – És ha nem köröznek, akkor a két kiló kokainról se szólok, ami a kesztyűtartóban van, jó?
– Hát – válaszol a rendőr -, eladhatnánk és risztelhetnénk rajta.
Én csak egy széles vigyorral válaszolok. Nem köröznek. A rendőr elmagyarázza, hogy kapok egy határozatot és azt kell elvinnem a biztosítóhoz, hogy megkapjam a pénzem. Elbúcsúzunk, beülök és beindítom a motort. Nézem, ahogy a rendőrautó elmegy. Amikor eltűnnek a sarkon, kinyitom a kesztyűtartót és megnézem a két kilós téglát. Jobb lesz valahol a lakásban eldugni.

Advertisements