by lucia

Tegnap legalább tíz percig egy német tank hadnagyi rangban szolgáló parancsnoka voltam. Egy szerb kisváros főterén álltunk. Minden nyílás be volt zárva, pedig nem mozdult semmi. De tudtuk, hogy itt vannak mindenhol a csetnikek. Egy szót sem szóltunk. Csak Karl, a tüzér fütyörészte idegesen a Lily Marlent. Pisálnom kellett. Harci helyzetben, tanították a kiképzésen, nincs mese, be kell csinálni. Meleg nyár volt, a tankban elviselhetetlen volt a hőség, pedig a könnyű, nyári fekete gyakorló volt rajtunk. Körbeforgattam a lövegtornyot. Semmi sem mozdult. Becéloztam a templomtornyot. A lehető legmagasabbra emeltem a löveg csövét. Mindjárt behugyozok, gondoltam. És kiadtam a tűzparancsot.

Advertisements