by lucia

Jó köves anyag ez. Biztos ahogy épült a ház, ezzel töltötték fel ezt a töltést. De nem sitt ez, itteni, jó vulkanikus kő. (Mutatja ülve az íveket. Innen töltötték, körbekörbe vulkanikus.) Jólszem (ez a “jól hiszem” Nátánosan) itt minden vulkán volt. Mondjuk éppenséggel nálunk, a szomszédban az akácosban annyi kis tengeri csiga van a talajban, mint a rossznyavaja. Szóval tengeri vulkánikus vidék ez éppenséggel. Tengerfenék volt itt minden, meg vulkán. Ilyen tengeri vulkánok vagy mi. (Elhallgat kicsit, tölt, iszik. Én csákányozok, meg halkan nyögve lapátolom ki a gyerekfejnyi köveket.)
Azér jó, hogy áthoztuk a csákányt nem? Csákány nélkül ezt kiásni! Hujjujjujj! (Iszik, rágyújt. Utálom, hogy mindenhol széthagyja a csikkeit. Megtámaszkodok az árok két partján – korlátlengés tornaóra – és kimászok. Odateszem mellé a hetvenes évekből maradt gyönyörű, utánozhatatlanul retró hamutartót. A ház hetvenhétben épült. Az öreg Balázs, aki építette a házat, bányász volt és biztosan cigizett még valószínűleg ebbe hamuzott. Most meg Nátán.)
Köszönöm. Jólszem én nem tudnék ilyen szandálban dolgozni mint te. Bemegy a föld a lábujjam közé, aztán megbolondulok úgy viszket. Le kell vennem zoknit, lábat mosni, tisztát venni. Annak idején volt a veszkócsizma, attól túl közel lett egymáshoz a két lábujjam. Egymáson vannak tulajdonképp. Azzal ez nem megy. Beférkőzik oda a homok. Meg van egy olyan benőtt körmöm te! (Mutatja megint.) Ezen az ujjamon, így arrafelé. Hujjujjujj!
(Iszik, rágyújt mégegyre. Érzem, ahogy lassan nekilendül az agya hullámvasútja és mindjárt elkezd mesélni.) Jó erőben vagy. Sportolsz te? Úszol? Hát, régen én is jól úsztam. Most már ötven méteren is biztos úgy szúrna a szívem. Régen vízimentő koromban azért jól ment. Le is kellett vizsgáznom belőle. Diplomám van belőle éppenséggel, vagy mi. Azt meséltem már, amikor leúszott egy úszólány? Hát az hogy kibabrált velem. Kapcsolatban álltunk az egész Balatonnal rádión. Jött a hír, hogy harmadfokú viharjelzés, erős Észak, északkeleti, nem, várjál csak, nyugati. Hogy is van? Északnyugati szél jött. Viharos erejű pontosabban. Na én meg megyek a motorcsónakkal, hát látom, hogy egy lány ott fekszik így (mutatja) egy gumimatracon. Gyönyörű kiscsaj, olyan szép te! Egyszerűen csodaszép. Ott fekszik a matracon. Jóval kijjebb, mint a bója. Na, oda hozzá, mondom németül, hogy csuldigung, bitte, menjen ki, mert grósze vihar közeledik észak… Mindegy. Aszondja, tudok magyarul is. Örültem, mert tudtunk beszélni jól, de akkor már olyan szél fújt, hogy ki kellett szedjem a csajt a hajóra és egy késsel kiszúrtam a matracát mert veszélyesen fújt a szél. Érted.
Na összebeszéltünk, mondta, hogy holnap lent lesz a strandon, keressem meg. Hát mentem, kerestem, találkoztunk, aszondja versenyezzünk a bójáig meg vissza. Nevettem, hogy kiscsaj, hát leúszom, mint a rossebb, formába voltam, akkoriban kellett is éppenséggel, vízimentőnek, érted. Le is kellett vizsgáznom belőle. Diplomám van belőle éppenséggel, vagy mi. Hát be a vízbe, alig kezdtem el úszni, látom, hogy hujjujjujj megy előttem mint egy motorcsónak. Én még félútig sem voltam, ő már jött visszafele. Hát jól elvert. Aztán beszélgettünk, igen csak frekventált csaj volt, mint kiderült, beszélt nyelveket, minden. (Mondom: Mi az, hogy frekventált?) Hát agyilag jól frekventált volt, vagy hogy mondják ezt. Nem így mondják? Frekventált? Dehogynem. Frekventált. Okos, na.
De nem ez a lényeg. Hát a motorcsónakból nézegettem utána napokon át és tudod mi derült ki? Hát amikor vízbe ment a kiscsaj, akkor egyszercsak, így hidd el, ilyen uszonya lett, mint egy halnak. Mi az a? Silló? Vagy hogy mondják? (Sellő.) Az! Sellő! Egy sellő volt az a kiscsaj, képzeld el! Mondták is a haverok, hogy örüljek még, hogy nem bűvölt meg! Mert azok megbűvölnek ám, meg is fullad az ember. Nem is tudom, miért nem tette. Talán szimpatikus voltam neki, vagy mi a fene.

Advertisements