Nátán mesél a gépről

by lucia

Na mondom, itt a jó idő, hát, mondom, nem kell már annyira fűteni, jó lesz, mert fogyóban volt már nagyon a fám. Hát mondom, lemegyek a faluba, nem voltam éppenséggel a múltkori nagy hó óta, megiszom egy sört vagy fröccsöt, mittudomén. Na éppencsak leérek, hát jön az országos haverom, az Istók. Aszondja, hát te Nátán nem voltál a múltkori nagy hó óta, színedet se látni itt. Mondom éppenséggel jöttem volna, de olyan hó volt, örültem, hogy tudom fűteni a kályhámat éppenséggel, nemhogy még gyűjjek is abban a mellig érő hóban. Meg hát éppenséggel volt is fent borom, minek mentem volna. Na szó mint száz, mentünk együtt Istókkal, hogy igyunk meg egy fröccsöt vagy kettőt éppenséggel. Ott a kocsmában meg te! Ott az összes haver, mind örül, mondja, hogy Nátán, hát mióta nem láttunk te Nátán, mit iszol, mondjad hát! Fröccs, vagy tisztán? Vagy sör? Hát mondok, éppenséggel mindegy is nekem. No de Istók karonfogott, azt vitt is a géphez. Hogy éppenséggel, aki ilyen rég volt lent a faluban, annak próbára kell tennie a szerencséjét, mert aztán ki tudja, még akár nyerhetsz is. De én akkor mondtam, hogy az italt ugyan elfogadom köszönettel éppenséggel, de gépelni nem fogok az egyszer már biztos, bocsánat elnézést, mert minden gépben egy borzalmas fehérnép lakik, büdösszájú, hullóhajú retkes szörnyeteg, csak a pinája, az édes egyedül éppenséggel. És ha beledobsz egy pénzt, hát onnan rabul ejt, mintha csak szívná, szívná azzal a tündér pinájával a fütykösödet és nem eresztené soha de soha többé, hogy a gerincoszlopodból szívja fel magába a velőt, mint az a porszívógép, amiről meséltek a faluban, hogy ügynöktől lehet csak venni és olyan drága, hogy hujjujjuj! Na úgy éppenséggel.
Ezt így elmondtam, mire Istók aszondja: na Nátán, téged aztán jól megbaszott az a fene hó ott fönn a hegyen.
Hát, mondok. Ha megbaszott megbaszott, én akkor se gépelek.

Advertisements