by lucia

Ketten vannak, csukott szemmel fordulnak a napnak, hátukkal támasztják a falat, úgy lélegzik cigarettájuk füstjét. Szemhéjuk remegve jelzi a forró ragyogásban szívott dohány luxusának kéjét.
– Mint Hans Castorp saját szobája kényelmes teraszán minden ebéd után, az jut eszembe mindig, ha így élvezem az újra kitörő meleget – mondja az egyik.
– Hans Castorp egy hülye lúzer volt, ezt mindenki tudja – így a másik.
– Hát nem ezért szeretjük épp? – száll vitába a másik. – Hát nem pont ez az, amitől igazán megértjük milyen erős egy olyan helyen az áldott, gyógyító levegő?
– Csak úgy mondtam na. Mondjuk, hogy pontosításképp. Nem vitából.
– És azt is megjegyezném bazmeg, hogy úgy volt, most választékosak és finoman emelkedettek leszünk. Erre te lúzerezel itt nekem bazmeg. Elrontottad.
– Bocsánat.
– Nincs bocsánat bazmeg. Rossz ízű lett a cigim is bazmeg.
– Jól van bazemg üssé meg.
– Kussoljál. Kezdjük előről. Adj egy cigit. Csukd be a szemed! Tüzet is adjál!

Advertisements