zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: February, 2006

by lucia

Furulyástülkölős.

Advertisements

by lucia

 Amúgy meg azt fogom csinálni, ha már ilyen rendes termelô leszek, vagy mi, hogy leviszek két kurvanagy hangfalat a szôlôhegyre. Akkor már lesz új telepítés, egyféle, be is lesz állva nagyjából, én is már egész jól fogom csinálni, minden. Fasza százötven literem lesz rajta évente, de valahogy nem lesz az igazi. Nemtudom milyen fajta lesz, még mindig nem tudom, de ez most mindegy is. Szóval ott lesz két kurvanagy hangfal és leirányítom mind a kettôt a kurvameredeken rá egyenesen a szôlôre. És egész nap John Coltrane fog szólni. Nem hangosan, csak úgy szólni fog.
Természetesen ettôl sem lesz jobb a bor, de több kedvem lesz szarakodni a sorok közt és attól már talán jobb lesz. Meg az összes szomszéd is kurvára gyûlölni fog, de az egy más kérdés. Az öregeket átszoktatom lakodalmasról Charlie Parkerre meg Thelonius Monkra. Isszák majd a bort velem a pincéjükbe és tôlem átszivárog halkan a zene és mondják majd, hogy Petikém, gondoltam eleinte, megy az ördög faszára ez ezzel a furulyás, tülkölôs zenéjével, de az az igazság, már úgy megszoktam, mint pina a bugyit. És hát persze én meg bólogatok, hogy hát igen, meg lehet szokni.

by lucia

Meg kéne írni egy blogot egybe. Egy teljes egész blogot. Egy szép, hosszú spirált.

“Mit írsz? Blogot. Lehetôségeket látok a mûfajban. Jó cucc. Tököm tele a regénnyel amúgy is. Formai és miegymás okok. Hadd ne részletezzem. Érted. Mostantól blogíró vagyok.
És tudod már, hogy mirôl fog szólni? Szólni? Hol élsz? Ne haragudj? Balzac? Szól? Hagyjál már! Amúgy még fingom sincs.”

by lucia

Van mit írni.
Van mit írni.
Van mit írni.
Van mit írni.

kénenagyon

by lucia

Kimegyek reggel. Jó, hogy jött ez a hó. Elôször is felszítom a tüzet a szobai kályhában, rakok rá kis fákat, ilyen tükeszárakat, szôlôfa törzsét, nem gumós részt, hanem a véknyát. Aztán lemegyek, begyújtok a sparhertba, marék újságpapír, forgács, direkt hoztam a tüzéprôl nagy nájlonzsákba. Még az estérôl langyos maradt a kályhacsô, nem kell húzatni a cúgot nem lesz tiszta korom a karom, megy egybôl szépen kifelé a füst, bent csak az illata marad.
Aztán kimegyek. Úgy kell hugyozni, majd lerobban a pöcsöm, gondolom és röhögök, milyen hülye már ahogy gellert kap a röpülô pöcs. Egy lerobbant pöcs. Pedig szinte csak hugyozásra használom itt kint, gondolom miközben épp hugyozásra használom. Nézem ahogy rajzolok a hóba vele. Rorschach test visszafelé. Rajzoljon valamit pöccsel és pisával, aztán mondja el amit gondol róla. Freudibb nem is lehetne.
Na de sietni kell. Friss hó, végre lehet egy jót fürdeni. Nem csak az a kurva gyerekkád a melegített vízzel. Gyorsan bemegyek, elôtte kinézem a legszûzebb, legfrissebb szobányi részt nem messze a háztól, minél messzebb a rajzomtól. Teszek a gyújtósra a sparhertbe, elôveszem a szappant, és a sparherthez húzom a széket, hogy ráteríthessem a törölközôt. Milyen jó meleg lesz ez. Az ébredés után magamra vett nadrágot, alsógatyát, meg a két pullóverrel szinte egybeforrott pólót gyorsan lehúzom. Beállok az ajtóba, talpamon a hideg. Az ujjaim kicsit tapadnak a kicsit nyákos szappan érdes, magvakkal tarkított, repedezett felületén. Valami bio izének van eladva, de teljesen olyan, mint régen a mosószappan volt. Nincs szaga. Szeretem. Veszek egy mély lélegzetet és gyorsan kilépek a hóba. Boka fölött ér. Még nem érzem a hidegét, csak azt, hogy puha.

by lucia

Gördülékenyen kőkemény.

by lucia

Kéne egy ilyen lítiumionos telep belém, hogy csak rá kelljen dugni magam, aztán amíg ki nem alszik a sárga lámpám és ki nem gyullad a zöld, addig ki se húznám és nagyjából jól lennék utána megint. Ez volt ma a legjobb ötletem, és ez egy olyan helyen, ahol az ötleteiért tartják az embert, nem kifejezetten sok. Kéne inkább, gondoltam aztán megadóan egy olyan nap minden munkahétben, amikor nincs ötletünk. Amikor az a feladat, hogy ki ne találjunk valamit, DE (!) egész nap nem kapcsolhatjuk be az internetgépeket, ÉS nem csocsózhatunk. Asszem mi lennénk a legnagyobb királyok hamar.

by lucia

Kéne egy ilyen lítiumionos telep belém, hogy csak rá kelljen dugni magam, aztán amíg ki nem alszik a sárga lámpám és ki nem gyullad a zöld, addig ki se húznám és nagyjából jól lennék utána megint. Ez volt ma a legjobb ötletem, és ez egy olyan helyen, ahol az ötleteiért tartják az embert, nem kifejezetten sok. Kéne inkább, gondoltam aztán megadóan egy olyan nap minden munkahétben, amikor nincs ötletünk. Amikor az a feladat, hogy ki ne találjunk valamit, DE (!) egész nap nem kapcsolhatjuk be az internetgépeket, ÉS nem csocsózhatunk. Asszem mi lennénk a legnagyobb királyok hamar.

by lucia

Még mindig nincs söröm. Lehet, hogy kéne venni.

by lucia

Nincs söröm. Hiányzik. Hú de nehéz. Hány hete nem ittam? Múlt csütörtök óta nem ittam. Alig pár nap, de úgy tûnik, iszákos vagyok, mert nekem heteknek érzik. Hosszú heteknek egy lakatlan szigeten, ahol csak kókuszdiót ehetek és csak kókuszdiólét ihatok. Miközben utálom a kókuszt. Utálom a kókuszt, mert kiskoromban imádtam és ezért egyszer egy általános iskolai farsangi ünnepségen az összes kókuszgolyót megettem. Egy olyan farsangi ünnepségen, ahova az anyukák kétféle sütit küldtek be a gyerekeikkel: pogácsát, meg kókuszgolyót. Egy negyvenes létszámú osztályról van szó, a demográfiai csúcs és nyolcvanas évek közepén. Mindenki hoz egy konzumszaloncukros doboz pogácsát, meg egy doboz kókuszgolyót. Nehogy szégyenbe maradjon az anyukája, hogy nem küldött semmit. Na jó, páran talán hoznak sajtos masnit is, de tényleg csak páran. Negyven fô, amibôl én nem hozok egyedül semmit, mert az én anyukám leszarja az ilyesmit és különben is elfoglalt és különben sem süt semmit. Valami kurvasok kókuszgolyóról van szó. Finom kókuszgolyó. Mind megettem. Kábé negyven konzumszaloncukros doboznyi kókuszgolyó. A nüansznyi kis eltérésekkel. A Libor anyukája jó sok rummal csinálja, a Mészárosé spúr, az övé száraz, de valahogy finom a keksze. Hát nagyon rosszul voltam. Azóta utálom a kókuszt. Nagyon utálom. És mi történik? Elkerülök egy lakatlan szigetre, ahol semmi más nincs, csak kókusz. Csoda, hogy iszákos lesz az ember.