by lucia

Amikor iszom, látom az agysejtjeimet, ahogy feloldódnak. Lassan, de biztosan disszolválnak a sejtfalak és teret hódít a sejtközi lötyi. Van egy ismerôsöm, aki pukkanni látja ôket, aztán meg van egy csomó ismerôsöm, aki nem nézi. Most, hogy gógyszert szedtem, láttam, ahogy elhervadnak bennem a jótékony organizmusok. Nem is elhervadnak, hanem elégnek, mint amikor hirtelen meleg lesz és egyik napról a másikra ilyen kis sárga törékeny izé lesz a muskátli levelébôl. Kis sárga törékeny muskátlilevelekkel vagyok tele belül. Ropognak a lábam alatt. A falfelületeim, amin eddig nemespenész csücsült, most vakfehérre vannak meszelve. Kifestettem belül, és most egyszerûen nem érzem otthon magam. Hülye festékszag van. Mész. Föl kell ragasztgatnom újra a posztereket a tinimagazinokból, újra el kell helyeznem a szônyegeket és nem szabad porszívóznom legalább két hétig, hogy úgy beüljenek a helyükbe, újra a helyére kell üldögélnem a székemet, könyökölnöm az asztalomat. Még szerencse, hogy elég minimál a berendezésem belül.

Advertisements