by lucia

Egy ismerôsöm egyszer elmesélt egy történetet. Hogy képzeljem el, volt egy ismerôse, aki teljesen normális volt, de valahogy rá volt kattanva a bevásárlókocsikra. Egyrészt imádta nézegetni ôket. Számára nem létezett két egyforma bevásárlókocsi. Volt, hogy megállt a teszkó, vagy a kora parkolójában, a legnagyobb kurva hidegben és minden arra járót arra kért, hogy legyen szíves ebbôl a sorból vegyenek már kocsit, ha nem bánják, tényleg bocs, csak itt van a tizenharmadik kocsi, és ô azt szeretné, hogy ha lehet akkor az minél elôbb sorra kerüljön. Mondjuk, ha sietett, akkor simán rászánt két százast arra a kocsira, ami neki kellett. Egyel kettéválasztotta a sort, a másikkal kivette a bevásárlókocsit, amire vágyott. Aztán persze a leválasztást visszadugta, és kimentette a másik százasát. Ha sikerült szép, kívánatos kocsit szereznie, boldog volt és mosolyogva tolt, miközben szép, lassan vásárolgatott.
Másrészt ez a srác birtokolni is nagyon szerette a bevásárlókocsikat. Ellopni tulajdonképp nem volt nehéz, sem problémás, bár állítólag baja is lehetett volna, ha elkapják. Mindenesetre elsô kocsija egy kisbusz volt a srácnak, és azóta is csak azzal jár. A tárolás viszont már nehezebb ügy volt. Nehéz együtt élni egy csomó bevásárlókocsival. Az ismerôsöm elmesélte, hogy egyszer elment ehhez a sráchoz. A srác éppen az egyik kocsi egyik kerekét olajozta. Az ismerôsöm belépett és köszönt. A srác kicsit tébolyodott tekintettel nézett rá, köszönt, majd szelesen magyarázni kezdte, hogy képzelje el az ismerôsöm, az interspárban új szabványú kocsikat fognak bevezetni, kisebbek lesznek, és másmilyen lesz a heggesztésük is és – képzelje el az ismerôsöm – a nyélre rakott lapos reklámfelület szöge is meg fog változni! Aztán a srác megmutatta a három legújabb szerzeményét, amiket már nagyon szépen megtisztogatott, de nevet még nem talált nekik, de ez nem is feltétlenül baj, az úgyis valahogy menet közben alakul a kocsiknak. És az ismerôsöm elmesélte, hogy egy ideig még ott volt, aztán eljött és azóta sem kereste ezt a srácot. Mert szerinte ez hülye. Szerintem nem hülye, mondtam és magamban még bólintottam is hozzá, hogy de nem ám!

Advertisements