a 3. személy

by lucia

Megszülte, hát hogyne szülte volna meg. Joga van neki is a világon lenni. Még elôtte elhagyta, hát hogyne hagyta volna, hogy elhagyja. Joga van menni amerre csak akar. Aztán férjhez ment, hát hogyne ment volna. Joga van férjhez menni. Aztán megszülte a következôt is, hát hogyne szülte volna. Joga van neki is a világon lenni.
Elhagyta, és ô hagyta, hogy elmenjen az is, hát hogyne hagyta volna. Joga van oda menni, amerre akar. Aztán jött a következô. Hát hogyne jött volna. Nem ment hozzá csak öt évvel késôbb. Biztos ami biztos. Joga van akkor házasodni amikor csak akar. Aztán nem hagyta el, ô sem és ôt sem, pedig kellett volna, és eltelt tizenhat év mire végre elment, hiszen joga van oda menni, ahova akar. És összeköltözött a következôvel, hát hogyne költözött volna, joga van oda költözni, ahova akar. Elvált nagynehezen, joga van elválni akitôl csak akar. Aztán eltelt pár év és hozzáment, joga van ahhoz menni akihez csak akar, amikor csak akar és ahányszor csak akar.
Aztán az beteg lett és ô nem hagyta, hát hogy hagyta volna, joga van küzdeni érte. Aztán rosszabbul lett, és ô nem hagyta, joga van nem hagyni, hát hogyne volna joga, még akkor is ha kórházba kerül, aztán megmûtötték és ô hagyta, hogyne hagyta volna és aztán jobban lett, aztán rosszabbul, aztán jobban és rosszabbul és ô hagyta hogy jobban legyen, hát hogyne hagyta volna és nem hagyta, hogy rosszabbul legyen, hát hogy hagyta volna, aztán meghalt és egyedül maradt hát hogyne maradt volna.

Advertisements