zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: October, 2005

by lucia

A rézfúvósok előre-hátra hajlonganak hátul.

by lucia

Vannak ezek a mindig vidám nők. Azokasztán.

by lucia

Két fénykép indulás előtt. És:
– Ennél jobban nem kell elvinni – mutatja a kamerát.

by lucia

Reggel
megfontolt
télen az ember
laposan lép a
régi nyomokra is

(Lábbal elôre
kéne úszni
olyan hülye
ez a fejjel bele
hát mivagyokén
hal?)

Apám pupának
hívott
valami miatt
még egészen
kiskoromban.
Biztosan szeretett
pöbetût
pukkasztgatni
szájjal.

(Micsoda zene
az
amelyik csak
jön és jön
és jön és jön.)

Például
pépet papizz
mondta néha,
ha az ételen
vertem ki
balhét és
csokin
cukron
és rágón
kívül nem akartam semmit a délután.

(Dzinng dzinng
peing peing
buff buff
Dzssss dzzssss
áájjemönentikrisszön nájjjjemmmönenörrkiszta
biközájjjjj vannnöbíííííí
ennnnörkííí)

Sört iszom
mondta apa
egy este
egyet,
hetiátlag
négyet.
Néha meg sokkal
többet.
De részeg nem vagyok sose.

(Csücsörít
a cigid és présel.
Feltüdôz a füst,
aztán kiszívja magát
és egy sóhajjal eltágul.)

Fiam a fiam!
Így emlegetett
apám az apám.

(Hogyha volna
egy fa
nem tudnám eldönteni
egyáltalán
hova ültessem
el.
Hogyha volna
egy fa,
minden másképp volna
kicsit.)

Án gárd!
Ezt sokat játszottuk,
hogy án gárd
és ts ts ts ts
kardoztunk
amíg én meg
nem szúrtam
apát
a szeme sarkán
véletlenül.

(Fekete Tulipán
Tulipános Fan Fan
El Szid
Ben Húr
Lúk Szkájvóker
Tenkes Kapitány
Atoszportoszaramisés Dartanyan
akirály)

Tapsol a sok elégedett
protézis
mondogatta
szilveszter után
másnap a tévé elôtt
apám.
Tapsol a sok elégedett
protézis
: milyen hülye
az apám.

(Estefele majd
párnát
kérek a
fenekem alá
és skótkockás takarót
de a rojtokat
az arcomtól
el!
köszönöm)

by lucia

Szóval az történt, hogy írtam arról, hogy Kis hercegnek milyen lehet a bolygóján. Erre textúr (link alább) ezt kommentálta:
“Belegondoltam ebbe a körülrohanásba, és azt találtam, hogy É->D
irányban csak 180 fokot lehet rohanni egy kisbolygón, aztán az ember,
(ha nem fordul meg), csak D->É irányban rohanhat.
És például a déli sarkról _csak_ észak felé tudsz elindulni. Onnan
csak É-i irány van.
Nahát.”


Amire én válaszoltam, mintegy magyarázólag: “Hihi.
Oké. Szóval van a bolygó. Kis h rohan a felsô csücsöktôl az alsóig és
vissza. Egy adott hosszúsági körön és nem tér le. Én meg csücsülök
pont a két csücsök között pont kilencven (annyi??) hosszúsági fokkal
arrébb. Valami ilyesmire gondoltam. deamúgy természetesen igazad van
ismét.”


De közben persze a legjobb lerajzolni lett volna vagy egy pöttyöslabdát (bár a csíkos mégjobb) kézbevéve szemléltetni. Erre Textúr az imént ezt küldte: “Kis Herceg kitakarás tétele. Tételezve, amit kell, és feltéve, mert ez
egy játék (de nem megengedve?), hogy leguggolsz, tehát nagy Korim
guggolva kb. ugyanolyan magas, mint kis herceg, továbbá a
Pyhagoras-tételt és a másodfokú egyenlet megoldóképletét alkalmazva az
áll, hogy kis h legyn kisebb, mint a kisbolygó sugarának
0.414-szerese, és akkor nem vesz észre.

Ha kis h kb. feleakkora, mint nagy K, tehát nem guggolsz le, akkor az
a skicceim szerint indefinit probléma, de még nem próbálkoztam eleget.



És hát erről az a véleményem, hogy egyszerűen gyönyörű és köszönöm szépen.
 

by lucia

textúr beújított.

by lucia

A legbalfaszabb dolog minden mûsorbanszereplôtôl az, hogy sután és vigyorogva bólint egyet amikor kimondják a nevét. Mai vendégünk: Mûsorbanszereplô Malvin, docens. És Mûsorbanszereplô vigyorogva bólint – igen, én vagyok, jónapot szomszédasszony, szia mama, szerbusz drágám. Benne vagyok a tévében. Látjátok? hihi Vagy valami ilyesmi. Bólintós gondolat.