by lucia

Nincs ötletem egy sem és ettôl sírhatnékom van mindig, és ahogy könnyezek, mindig arra gondolok, hogy mire leérnek, a könnycsppek szereplôk lesznek egy régimódi, bonyolult családregényben és utálják, szeretik, vagy nem tudnak mit csinálni azzal a sok másik könnyel, akik mind velük együtt esnek, és akik szintén mind szereplôi annak a bonyodalmas, régimódi regénynek és mind szintén éreznek valamit velük kapcsolatban. Testvérem!, sógorom!, húgom!, anyám!, szerelmem!, szeretôm!, fôvadász uram!, Maris! mondják ki a könnyek mély átéléssel abban a töredékmásodpercben, ami öntudatra ébredésük és a földön szétplaccsanásuk közt eltelik.

Advertisements